Munka otthon




MENÜ
Címoldal
Szerelmes versek 2010-től
Természet
otthon, haza, család








 

Kedves Látogató!

 

Antal Adrienn vagyok, nyomtatásban ezen a néven jelennek meg verseim, az interneten több irodalmi portálon is jelen vagyok, egyes helyeken amoriana néven. 

Versírással gyerekkoromban kezdtem el próbálkozni, aztán hosszú évekig nem írtam, csak elvétve.

2009-től  vált rendszeressé.

Nyomtatásban először a Verselő Antológia 2009 c. kötetben jelentek meg verseim, amely az Elektronikus Könyvtárban is megtalálható:

 http://mek.oszk.hu/08500/08523/index.phtml
 
2011 karácsonyára 2 Antológia jelentetett meg verseimből, a Verselő Antológia 2011. és a Cinkefészek Antológia 4.


2011 decemberében jelent meg a Honlap Magazinban először versem, a januári számban jelenik meg a következő, ezt követően pedig folyamatosan. A magazin országosan kapható, január 19-én jelenik megaz alábbi helyeken:

 

https://sites.google.com/site/holnapmagazin/home/boltlista
 

Első önálló kötetem várhatóan 2012 első felében jelenik meg.

Kellemes időtöltést kívánok az oldalon!

 

Vágyálmom

 

Volt egyszer egy vágyálmom,

Az igaz szerelmet én majd megtalálom,

Kerestem is ébren, keresem is éjjel,

El soha nem lankadó, hősi szenvedéllyel.

Hazugvilág táján nappal megtaláltam,

Álmaimban pedig mindig másra vágytam.

Néha boldog voltam, máskor nagyon árva,

S zaklatott, bús szívem végóráját várta.

Képzeletem gyakran el is költözött,

Messze vidékre, melyet könny nem öntözött.

Ott puha, zöld mezőn, a lankák között,

Mosolygó, öreg fűz büszkén őrködött,

Fehér margaréták szellőtánca fölött.

Pirosló pipacsok rajzoltak szőnyeget,

S a szerelemtündér felettük lépkedett.

Aranypillangók ezerszám rajzottak,

Szárnyaikon pedig férfiszívet hordtak.

Balra magaslott a Szeretlek-szikla,

Melynek visszhangja a mennyországot nyitja.

Körötte folydogált a hűség patakja,

S szivárvány alagút vezetett alatta.

Itt örök tavasz karolt a perzselő nyárba,

És sohasem ért véget, senki boldogsága.

2009. 02.22.

 

Örülök neked

 

 

Esős nyarunk van, borongós.
Árad a Duna, hasal a búza,
Kedvem mégis mosolygós.

Harap az érdek, kegyetlen.
Drágul az élet, szökik az ének,
Búmat mégis felejtem.

Ködös a reggel, mogorva.
Morog az égbolt, korog a gyomra,
Ajkam mégis dalolna.

 

2009. 06. 28.

 

Tarts meg!

 

Add a kezed, megtartalak,
Fogd a kezem, tarts meg!
Ne engedd, hogy elhagyjalak,
S ha küldlek, ne halld meg!
Hazudd nekem azt, hogy szeretsz,
Olyan édes ez a méreg.
Önts tele még egy poharat!
Hadd legyek ma részeg.
Hogyha látnál józanodni
És nem lesz kedved már hazudni,
Csak add kezed, hogy megtartsalak,
Fogd a kezem, s tarts meg!

 

2009.02.23.

 

Halványlila

 

Halványlila fátylát takarja ránk,

nyugodni hív a tavasz esti égbolt,

megpihennék én is már alatta,

s feledném, hogy mindenem tiéd volt.

 

Ha Bad Aussee tavához elmennék,

és megnézném a hósipkás Alpokot,

mindenütt már csak zarándok lennék,

ahol mi együtt voltunk boldogok.

 

Dermedt vágy gubbaszt, vacog szívemen,

hová tűnt az a nagy, izzó szerelem?

Néha felrémlik lényed alakja,

de egy felhő magával ragadja.

 

Égess el vagy dobj ki minden képet,

öleld csak azt, ki a helyembe lépett,

keress nála újabb menedéket,

s fedje halványlila köd emléked.

 

2009. 06. 14.

 

 

Talán

 

Ma éjjel az ég is siratni öltözött,
Ragyogó palástját felém nem mutatja,
Szívem zegzugába a bánat költözött,
S szemem elmerengve a múltat kutatja.

A reggel talán majd napsugárral költ fel,
És szívedben fogan meg minden sóhajom,
Mely csókjaidért buja vágyakkal tölt el,
És lelkedbe fészkel majd csöppnyi óhajom.

Talán egy hét még mi boldogságom ára
Vagy örök magányom már elrendeltetett,
Talán jobb lenne most megtagadnom mára,
A kitartóan hulló pőre könnyeket.

Rideg ma az éjjel a Hold se kacsint rám,
Csillagos palástját ide nem takarta,
Nem dalolt ma hozzám szerelmes pacsirtám,
Talán mert szívemet sohasem akarta.

 

2009. 06. 05.

 

Egy másik világban

 

Egy másik világban jártam pénteken,
Ott vártál rám és én tudtam, ott leszel.
Megragadott, vitt feléd az érzelem,
S tovatűnt minden kérdés és félelem.

Ha volt is korábban némi kételyem,
Hozzád közeledve eltűnt hirtelen.
Csoda történt mint a Vörös-tengeren,
Szétvált a tömeg és ott voltál velem.

Mindenki más időzónába került,
Tekinteted ágyán lényem elmerült.
Gyengéd érintéssel fogtad meg kezem,
Ajkadról mint a méz csorgott le nevem.

Első csókjaidtól testem felhevült,
S felettünk boldogan két angyal derült .
Egy másik világba vittél pénteken,
Együtt voltunk ott, mi és a szerelem.

 

2009. 07. 12.

 

Fogoly vagyok

 

 

Fogoly vagyok önkéntes zárkámban,
s elképzelem hogyan élhetnek a kintiek,
akik ma kéz a kézben járkálnak,
akik együtt hajtják álomra fejüket.

Foglya vagyok megtiport szívemnek,
börtönöm egy álnokul őrjítő érzelem,
s nem tudom áldjam-e vagy átkozzam,
hogy kísérteted rajta ül a lelkemen.

 

2009. 03. 22.

 

Bizalmam romjain

 

 Lelkem virágmezején jártál,
Titkos kertembe beengedtelek,
Cédrusok, pálmák és nyárfák,
Függőágyában kényeztettelek.

Ritka madár rakja itt fészkét,
Énekét máshol nem is hallhatod,
Magasra raktam kerítését,
Nehogy meglephessék a tolvajok.

Valaki mégis megtalálta,
Letiporta minden virágomat,
Madaramat ketrecbe zárta,
És kivagdalta legszebb fáimat.

Állok, s bámulok a romokra,
Nézem mivé tette a bizalom,
Könnyem rápottyan egy sziromra,
S árnyékod suhan el a kőfalon.

 

2009. 07. 25.

 

Szerelmes szívek zátonya

 

Jártam a szerelmes szívek zátonyán,
Ott már millió hajó fennakadt,
Kincseket rejt mélyen az óceán,
A legszebben csengő szavakat.

Csókoktól dagadt vitorlákat téptek,
Szívekbe plántált vak remények,
S akik a bárkával ideértek,
Tudják e szavak mennyit értek.

Kivetett halai a szerelemnek,
A parton még dagályra várnak itt,
S aranyló homokon megpihennek,
Kifosztott, meglopott álmaik.

 

2009. 07. 30.

 

 

Oda már

 

Párás lett a szemüvegem,
Nem látom a kiutat,
S valahol a messzeségből,
Szomorúfűz bólogat.

Megbújok az árnyékában,
Ne keressen senki már,
Megvárom míg körülöttem,
Gyökeret ver minden ág.

Hogyha egyszer arra járnál,
És sípomat hallanád,
Ne gyere a közelébe,
Örök harmat ülne rád.

Parazsat se gyújt mellettem,
Megégetett ez a nyár,
Tűz szerelmem dédelgetett,
S hitem benned, oda már.

 

2009. 08. 01.

 

Lehettél volna

 

Még lehettél volna meghatározó,
ha elhatározásod lett volna rá,
de te kérdőjeleken lógtál,
mint kampókra akasztott sonka,
s kettőspont nem került ebbe a sorba.
Vagy egy felkiáltójel vágott orrba?

Kálvárián rendeztél versenyfutást,
de stafétabot ott át nem adható,
ha múltad dárdáiba esel,
mikor majd szakad alattad a verem,
már feledem, hogy mondat voltál velem,
tintafolt leszel csak, mit tollam lehel.

 

2009. 08. 05.

 

Csak téged hallgatnálak

 

Néha egyetlen szavad is elég lenne,
Hogy igazgyönggyé változzon minden kavics,
Hogy ráüljek veled a csend pamlagára,
Mint pirkadatkor harmatcsepp a fűszálra
S ajkadon csüngve találjon a holnap is.

Máskor reggeltől csak téged hallgatnálak,
És hangodban lubickolnék alkonyatig,
Minden mondatodból húznék aranyszálat,
Takarót szőnék belőle, hogy ne fázzak,
Amikor nem beszélsz hozzám, mert nem vagy itt.

 

2009. 07. 16.

 

Annyira fáj még

 

Megdermedtek bennem a szavak,
Tollamat most a ködbe mártom,
Merengőn húzok egy vonalat,
Vagy kipipálom ami megmaradt.

Altattál, de jó volt szeretnem,
Futottunk együtt mint zerge pár,
Szemed iránytűjét követtem,
S a valóság ugrott át felettem.

Annyira fáj, hogy felköltöttél,
Féltelek, talán még keresni fogsz,
De nem találhatsz rám már többé,
Letört ágaink közt válok könnyé.

 

2009. 08. 11.

 

 

Árnyékom követ

 

Megyek mögötted,
ne félj, ha sűrű az éj,
vagy denevér száll el fölötted,
ne rezzenj, ha válladra
lehull egy kósza levél.

Megyek melletted,
ne félj, ha a csend dobog,
vagy szorong a némaság benned,
ne vacogj, ha szívedbe'
tűnő vágyad fellobog.

Megyek előtted,
ne félj, ha látni véltél,
vagy lelkem ott érzed körötted,
ne siess, csak árnyékom
követ, minden bús fénynél.

2009. 10. 27.

 

Nem akarlak felejteni

Egyre gyakrabban lepnek meg a képek,
ébredezni vágynak száműzött emlékek,
minden szép már, mint a hófödte sziklák,
távolból fehérlő, s megcsillanó szikrák.

Mosollyá váltak szememben a könnyek,
esti magányom is mindig egyre könnyebb,
nem kérlellek már, nem zúdul panaszom,
hisz szerelmed volt az igazi tavaszom.

Talán a fogyó Hold hozott ily' közel,
vagy a távolodó ősz nyugalma ölel,
de lehet, csak most kezdtem megérteni,
nem tudlak, s nem is akarlak felejteni.

2009. 11. 03.

 

Jössz még

 

Jössz még, tudom, de én már nem akarlak,
lehúzott redőnyök mögé eltakarlak,
többé már nem mondom ki neved,
nem hallom meg bárki is emleget.

Csókom ne kívánd, érte ne égj lázban,
keserűség ízét feledted a számban,
játszadoztunk, hogy örök nyár van,
de ősz volt az, esti félhomályban.

Jössz még, tudom, de én már nem akarlak,
fehéren-feketén bezárult egy ablak,
érzem, szíved még fényre vágyik,
de régi szobámban csak a pók cikázik.

Porszemcsék alusszák édes álmukat,
szerelmem heve már nem tör köztük utat,
Ikarosz szárnyain emelkedtél,
végül Te is mindent összetörtél.

 

2009. 11. 22.

 

 






www.darinka.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!